Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Híres Magyar Festők képes leírás - Festő-művész.tlap.hu
részletek »

Híres Magyar Festők - Festő-művész.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: festomuvesz.tlap.hu » Híres Magyar Festők
Keresés
Találatok száma - 17 db
 Barabás Miklós

Barabás Miklós

Barabás Miklós (Márkusfalva [később Kézdimárkosfalva, ma románul: Mărcuşa] 1810. február 10. - Budapest, 1898. február 12.) magyar festő. A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, az MTA levelező tagja. A háromszéki Mártonfalván született, szegény család sokadik gyermekeként. Mártonfalvát egyébként emlegették korábban Marci-ként, később Kézdimárkosfalvaként vált ismeretté a kisközség, ma a Romániához tartózó területet Mărcuşaként találni meg a térképen. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákoskodása alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott, és rajzai kapcsán érték nagy sikerek, apróbb megélhetést is biztosítva. Kezdetben csak tanulótársait, később emlékezetből Katona Zsigmond és báró Kemény Simon arcképét is elkészítette mindenki nagy bámulatára. Kék barlang (1835) Egyre inkább erősödött benne a művészet iránt érzett szeretete, s 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait is, mert eladdig jobbára krétával rajzolt, vagy vízfestékkel dolgozott. Még többet akart tudni, és

 Barabás Miklós

Barabás Miklós

Barabás Miklós, korának talán az egyik legnagyobb Magyar arcképfestője volt. Aprólékosan megmunkált olajfestményeit, rajzait, akverelljeit gondos elmélyülés, finom színezés jellemzi. Szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette, Széchenyi Istvánt, Kossuthot, Petőfit, Bemet stb. Jellemábrázoló készséget tükröző remekművei közül is kiemelkedik Liszt Ferenc és Bittó Istvánné arcképe. 1859-ben kiharcolta a Képzőművészeti Társulat megteremtését, melynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. Béke vele

Aba-Novák Vilmos

Aba-Novák Vilmos

Aba-Novák Vilmos (1912-ig Novák Vilmos) (Budapest, 1894. március 15. - Budapest, 1941. szeptember 29.) magyar festő, grafikus.Novák Vilmos 1912-ben, tizennyolc éves rajztanárnövendékként felveszi az Aba előnevet. Alig megkezdett tanulmányait megszakítja a háború. "1915. május végén a tábori ezredhez bevonultam mint hadapródjelölt őrmester Galíciába ... a Lemberg környéki harcokban vettem volt részt" - írja. Megsebesül, jobb karja hosszú ideig béna, s rajztanári oklevelét mint szabadságos katona szerzi meg. Kitüntetésekkel szerel le 1918-ban, majd a Műegyetemen kisegítő tanársegéd. Kora fiatalságától kezdve tudatosan készült festőnek. 1918-ban szerzett rajztanári diplomát a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Első grafikai kiállítása 1920-ban, az Ernst Múzeumban nyílt. 1921-1922-ben, Olgyai Viktor növendéke. Gyakran megfordult a Szolnoki Művésztelepen, ahol Fényes Adolftól tanult. 1923-tól a Magyar Rézkarcolók Egyesületének tagja lett. 1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választotta. 1929-1930 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1930-tól állandóan visszatért a Szolnoki Művésztelepre. Sok zsáner- és tájképet festett. 1930-1937 között képzőművészeti magániskolát vezetett, 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány plakátszerű alkotásainak kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt. Festészetének legvonzóbb értéke a dinamikus, erőteljes ábrázolókészség. Késői temperafestményei virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi nép életét, jellemző szándékuk néha a karikatúra határát súrolja. Fahordás, Bányaváros, Szt. Ferenc madaraknak prédikál, Térzene, Szicíliai régi város című képeit a Nemzeti Galériában őrzik. Mozgalmas rézkarcait főleg fiatalabb korában készítette. Jelentős műveket alkotott, mint falfestő is. Székesfehérvárott történelmi faliképet készített, Pannonhalmán az István Kápolna freskóihoz kezdett hozzá. Az 1930-as évekre tehető a legtöbb freskó készítése, többek közt, a pécsi temetőkápolna, a sikondai és csornai templomok faliképei, a városmajori templom mennyezeti és szentélyképei. Valamint a jászszentandrási római katolikus templom freskója, és a szegedi Hősök kapuja is ez idő tájt készült.

AntikWeb.hu, antikvitás vadászterület.

AntikWeb.hu, antikvitás vadászterület.

AntikWeb.hu Régiségek Műtárgyak hirdetések! Antikweb.hu Töltsd fel az eladó régiségeid! Nemesfém. Kovácsoltvas bútor, Porcelán, Üveg, Kerámia Régi könyv, bélyeg. Numizmatika, Antik hangszer lámpa csillár. Régi bútorok. Fegyver, Szobor faragvány. Régi órák. Minden új regisztrálónak 1000Ft bónuszt irunk jóvá a számláján. Az összeg felhasználható hirdetések kiemeléséhez, vagy bannerek megjelenítéséhez.

Baditz Ottó

Baditz Ottó

Baditz Ottó, szentkirályszabadjai (Tótkeresztúr, 1849. március 19. - Magyarkeresztúr, 1936. április 21.) festőművész.Az 1860-as évek második felében a pozsonyi jogakadémia hallgatója volt, egyúttal Sopronban Steinacker Károlytól festészetet tanult. Jogi diplomájának megszerzése után Eötvös Lajos biztatására felsőfokú művészeti tanulmányokba kezdett. 1870-től két évig a bécsi képzőművészeti akadémián Karl Wurzinger, majd a müncheni képzőművészeti akadémián Wilhelm Diez tanítványa lett. 1872-től 1890-ig Münchenben élt. Az akadémia elvégzése után saját műtermet nyitott, és innen küldte festményeit kezdetben müncheni és budapesti, később bécsi, párizsi és londoni kiállításokra. Egy ideig közös műteremben alkotott Spányi Bélával. Számos díjat nyert és a korabeli szaklapok is elismeréssel írtak munkáiról, így hamarosan jómódú, sokat foglalkoztatott festőművésszé vált. 1879-től 1882-ig elnöke volt a müncheni Magyar Egyesületnek. Csaknem minden évben hazatért néhány hónapra, majd 1890-ben Budapesten telepedett le. Részt vett a főváros művészeti életében, tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak és rövid ideig a Nemzeti Szalon igazgatójaként is tevékenykedett. 1911-ben visszaköltözött szülőfalujába és haláláig ottani birtokán élt.Pályája kezdetén elsősorban akadémikus stílusú népies tárgyú életképei tették ismertté. Korai művein mestere, Wilhelm Diez hatása érződik. Későbbi munkáin festészete oldottabbá vált, derült, világos színei a természet közvetlen tanulmányozására utalnak, a plein air festészetig azonban nem jutott el. Első önálló kiállítását Münchenben rendezte, ahol Elítélve című képével nagy sikert aratott. A festmény Pap Henrik által készített rézkarc másolatát az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat műlapként juttatta el tagjainak. 1880-tól rendszeresen szerepelt képeivel budapesti, londoni, párizsi és bécsi kiállításokon. 1881-ben Párizsban a Falu rossza című képével aranyérmet nyert, majd 1882-ben Karácsony éjjele című festményével elnyerte a magyar vallásalap egyházfestészeti díját. Hazatérése után portré- és szentképfestészettel, illetve könyvillusztrációval is foglalkozott. Az 1890-es években a főváros egyik legkeresettebb gyermekportré-festője volt. Az életképek festésével sem hagyott fel, 1891-ben Kihallgatás című képével elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat téli kiállítási díját. Műveivel minden évben részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1899-ben a budapesti tavaszi nemzetközi kiállításon Krisztus-fej című képére megkapta a Műbarátok Körének díját. Részt vett az 1900. évi párizsi és az 1908. évi londoni világkiállításon, utóbbin elnyerte a világkiállítás nagydíját. Pályája késői szakaszára erősen hatott Munkácsy Mihály művészete. Utoljára 1921-ben szerepelt kiállításon. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria, illetve soproni, miskolci és aradi múzeumok őrzik.

Bernáth Aurél

Bernáth Aurél

Marcali, a Balatontól 15 km-re fekvő somogyi kisváros. E város szülötte Bernáth Aurél, Kossuth és Munkácsy díjas festőművész. Egykori otthonától nem messze áll a róla elnevezett Bernáth Aurél Galéria. Az épület előtti parkban Pátzay Pál Bernáthról mintázott mellszobra látható. A Galéria emeleti kiállítótermében a művész festményei, személyes tárgyai, irodalmi alkotásai láthatók. A földszinti két terem képző és iparművészeti, időszaki kiállításoknak ad otthont. Évente 8-9 tárlatot láthatnak a Galériába látogatók.

Csók István

Csók István

Festőművész. Hosszú pályája során egyike volt a legtöbb hazai és külföldi elismerést, díjat nyert magyar festőknek. Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte. 1886-87-ben a müncheni festőakadémián, majd 1880-tól Párizsban tanult. Évekig Münchenben élt, majd 1896-ban csatlakozott a Hollósi Simon vezette nagybányai csoprothoz. 1903 és 1910 között Párizsban élt. Festészete egyre jobban közelebb került a posztimpresszionisták festészetéhez. Ekkor készültek nevezetessé vált aktos kompozíciói. Hazatérése után 1911-ben nagy állami aranyérmet nyert, 1914-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Műcsarnokban. Az 1910-es 1920-as években festette legszebb és legérettebb sorozatait: pl. a kislányáról festett Züzü képek, Balatoni sorozat, Arcképek stb. 1920-ban a Szinyei Társaság elökévé választották. 1921 és 1932 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A második világháborúig művészete egyenletes fejlődést mutat; a háború azonban lefékezte munkakedvét, amely később már csak részben tért vissza. Csók István az újabbkori magyar festészet népszerű alakja volt. A realizmusból indult el, és egyéni hangját megőrizve közeledett a posztimpresszionalistákhoz. Önéletrajzi feljegyzései Emlékezéseim címmel, 1957-ben láttak napvilágot. Válogatás Csók István képeiből

Czencz János

Czencz János

"Czencz János festőművész nevével és műveivel a század elejétől kezdődően találkozunk a legnagyobb budapesti kiállítások katalógusában, szerepel a fontos lexikonokban: Művészeti Lexikon (Éber), Budapest 1933; Bénézit: Dictionnaire critique documentaire des peintres, sculpteurs, dessinateurs et graveurs, Paris 1949-1950; Művészeti Lexikon, Budapest, 1965, stb. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának archívumában óriási cikk-anyag gyűlt össze Czencz János neve mellett. 1885. szeptember 2-án született a Vas megyei Ostffyasszonyfán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1907 - 1912. között, mestere Edvi Illés Aladár, Hegedüs László, Zempléni Tivadar volt. 1908-ban már kiállított a Műcsarnokban, 1913-ban pedig a Műcsarnok téli tárlatán a "Tükör előtt" című képével elnyerte a Halmos Izidor pályadíjat. 1918-ban "Fekvő akt" című képéért Rudits-díjat kapott. A Tanácsköztársaság idején - mint ahogy Kós Lajos: A Tanácsköztársaság képzóművészeti kultúrája című művében (Budapest, 1959) írja, - a gödöllői volt királyi kastély művésztelep céljaira való átengedését Czencz János is kérte. 1920-ban "Marcella" című képéért megszavazták részére a Képzőművészeti Társulat nagydíját, 1921-ben Benkő díjat kapott. Az 1928-ban Fiuméban rendezett nemzetközi kiállításon a közönség szavazata alapján elnyerte a Medaglia Commemorativa bronz érmet, 1934-ben pedig Balló Ede díjjal jutalmazták. 1935-ben zsűrimentességet kapott. A sok, országos kiállításon való szereplése mellett sor került egyéni kiállításaira is Pécsett (1925, 1959), Szombathelyen (1927), Budapesten (1929, 1935, 1936), Szekszárdon (1955, 1968, 1986), hogy csak néhányat említsünk. Hosszú évtizedekig Budapesten volt az otthona, a régi katalógusok név- és címjegyzékének jóvoltából ismerjük is e címeket (Peterdy u. 39., Százados úti művésztelep 22.). A második világháború bombázásai alkalmával tönkrement Százados úti műtermét felváltotta a haláláig otthont adó Báta községben berendezett műterme és lakása. 1960-ban halt meg Szekszárdon, ahol az Alsóvárosi temetőben nyughelyét a Pásztor János szobrászművész alkotta síremlék jelzi. Műveit számos bel- és külföldi magángyűjtemény mellett múzeumok őrzik, például a Magyar Nemzeti Galériában tizenegy műve van; képei megtalálhatók a szekszárdi megyei könyvtárban, a Béri Balogh Ádám Múzeumban, a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, és más közintézményekben. Sajnálatos, hogy elveszett a "Nő kutyával", "Bárkák Anconánál" című olajfestménye a Szépművészeti Múzeumból (A Szépművészeti Múzeum háborús veszteségeinek jegyzéke, Budapest, 1952), a Fővárosi Képtárból három műve: "Alvó nő", "Fekvő nő", "A régi józsefvárosi gázgyár részlete" (a Fővárosi Képtár háborús veszteségeinek jegyzéke, Budapest, 1952) és az Egyéb, köztulajdonból elveszett műtárgyak jegyzéke, ugyancsak 1952-ben Budapesten megjelent könyv tanúsága szerint "Akt" című műve. (Részletek Kratochwill Mimi bevezetőjéből a szekszárdi Művészetek Háza 1986-os, Czencz János emlékkiállítás a festő születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítás meghívójából)

Czóbel Béla

Czóbel Béla

Czóbel Béla (Budapest, 1883. szeptember 4. - Budapest, 1976. január 30.) Kossuth-díjas zsidó származású magyar festő, érdemes művész, kiváló művész. Unokahúga: Czóbel Anna operatőr. 1902-1906 között Nagybányán Iványi Grünwald Béla tanítványa volt. Majd Münchenben és Párizsban tanult. A fauves csoporttal állított ki a Salon d'Automne-ban. Dunoyer de Segonzac volt a barátja. Tagja volt a Nyolcak csoportjának. Az I. világháború idején (1914-1918) a hollandiai Bergenben telepedett le. 1919-1925-ig Berlinben élt, ahol a Brücke csoporthoz kapcsolódott, majd a Freie Sezession tagja lett. Ez idő alatt kialakult stílusa, amelyben a kor hatása tükröződik. Arcképeit közvetlenül, könnyedén alakította. Az ábrázolt valódi személyiségét ragadta meg, néhány vonással és jóindulatú szemlélettel. Képei nem torzítanak, hanem összefoglalnak, és a lényeget emelik ki, ebben eltérnek a német expresszionizmustól. Kontúrjai nem zárnak, hanem bevezetnek a térbe, és formát adnak az alaknak.

Hirdetés
Joláthy Attila

Joláthy Attila

"A teret addig bonyolítom, amíg ebből egy irreálisnak tűnő valóság nem lesz. Vagy fordítva: egy jövőbe mutató térszerkezet, ami az esztétikumon alapul, nyugodtságot kelt, mégis dinamikus. Ezt a kettősséget keresem." (J.A.) Nem hiába. Ez a formában, színben, nemkülönben etikai tartásában, a felületen és szellemében egyszesmind oly végletesen tiszta festészet híven követi alkotója kitűzött tervét. Ezekben a sokatmondó, összetett konstrukciókban Joláthy képes rá, hogy a műszaki termék hideg logikáját ötvözze az ember - komputerrel soha nem pótolható - megérzéseivel, érzékenységével. Jeges szenzibilitás ez. Érett, szuggesztív az ő minden darabja, valamennyi ciklusa. Ez négy évtizedes életmű - benne a párizsi 17 év alkotásaival - a magyar neoavantgárd egyik fehér foltját tünteti el. Modern művészetünk színképe Joláthy Attilával komplettebb lett, gazdagabb. Frank János, 1991. Joláthy Attila a megközelíthetetlenek közé tartozik, az új divat nem érdekli, a propagandasóderre oda sem figyel. Művészete nem társasjáték, hanem egy ember küzdelme, hogy megértse és megértesse önmagát és a felfoghatatlanul változatos, mégis elképesztően egységes törvényszerűségekre épülő világot. Festészete vall

Mikus Gyula

Mikus Gyula

Fontosabb életrajzi adatok 1905 október 16-án Celldömölkön születik a hétgyermekes család második gyermekeként 1910-ben a család Tapolcára költözik, itt jár elemi majd polgári iskolába 1922-ben a Tanítóképzőben kezd tanulni Szegeden 1927 Zalaszántón elemi iskolai tanár lesz 1939 - Halmos Izor életképdíj a Halottasmenet képéért (első címe: A szegény ember temetése - 1938) - Budapest, Műcsarnok 1942 - Szeptember 19-től a Keszthelyi polgári leány- és fiúiskolában rajztanár, az iskola általános iskolaként működik tovább 1948-tól 1943 április, Mészöly Géza Társaság első díja a legjobb Balatoni témájú képért 1952 -től Festőművész, továbbra is Keszthelyen 1953 Festészeti nívódíj (Székesfehérvár) 1953 Tájpályázat III. díja a IV. Nemzeti Kiállításon (Budapest, Műcsarnok) 1955 - tagja lesz a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek 1964 - a Magyar Köztársaság Képzőművészeti Alapjának tagja 1969 Festészeti nívódíj (Veszprém) 1973 Egry József Képzőművészeti díj (Veszprém) 1975 Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozat 1975, 1980 és 1985 Szocialista Kultúráért kitüntetés 1980 Keszthely városért kitüntetés 1989 Keszthely város díszpolgára 1991 Zala m-i Önkormányzati Közgyűlés alkotói díja (Zalaegerszeg) 1995 Augusztus 20. Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetés (Budapest) 1995 Szeptember 8 Veszprém város arany Emlékérme (Veszprém) 1996 - december 6-án meghal 1996 - december 14-én örök nyugalomra helyezik a Keszthelyi Szent Miklós temetőben

Moholy-Nagy László

Moholy-Nagy László

Moholy-Nagy László (eredetileg: Weisz László) (Bácsborsód, 1895. július 20. - Chicago, 1946. november 24.) magyar fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. Vezetéknevének ejtése: [moholi-nagy]. 1895. július 20. körül születhetett: a pontos dátum azért nem ismert, mert akkor még élt az a szokás, hogy csak a biztosan megmaradó gyermekeket anyakönyveztették. Miután édesapja, Weisz Lipót az ő születése idején hagyta el a családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette az apa nélkül maradt családot. Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek, ahol az Állami Főgimnáziumba íratták, (melyben Babits Mihály is tanította). Vezetéknevét bár megörökölte, 1910-ben nagybátyja tiszteletére, ő és testvérei vezetéknevüket Nagy-ra változtatták. Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyulnak, 1913-ban a Szegedi Napló néhány költeményét leközölte. Az érettségi után Budapestre költözött, ahol jogot kezdett tanulni, de a világháború közbeszólt, 1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot kés

Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály

Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől.

Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. - Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb szociológusa is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozicióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát. Lieb Mihályként született Kárpátalján, Munkácson 1844. február 20-án, ezt a nevét 1868-ig használta, majd 1880-ig Munkácsiként írta a nevét. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. Szülei korán - hétéves korában - elhunytak, így Békéscsabára anyai nagybátyjához Reök Istvánhoz került 1851-ben, aki 1854-ben egy asztaloshoz adta inasnak. 14 éves korában Aradra ment, ahol koplalás és nyomor között tengődött, így visszatért nagybátyjához. Ekkor ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki tanítgatta, majd magához vette. 1863-ban Szamossy tanácsára képezni kezdte magát. Pestre ment, onnan 1865-ben Bécsbe, majd 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta. 1870 telén kiállította Siralomház című festményét Düsseldorfban, amely rögtön megtetszett a párizsi Salonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. Ennek hatására 1872-ben áthelyezte műhelyét Párizsba, ahol elkészítette legfontosabb műveit. Depressziós lett, öngyilkosságot kísérelt meg. 1873-ban öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon; barátjával, Paál Lászlóval Barbizonba utazott; az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban. 1874. augusztus 5-én házasságot kötött az 1873-ban elhunyt De Marches báró özvegyével, Cécile Papier-val. A Kolpachról induló, a többek között Bázelt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet rendezett be, ekkor készült a Poros út I. A Salonban kiállította a Zálogházat. 1876-ban bemutatta a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt. 1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet. Új műkereskedővel kerül kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta.

Nádler István

Nádler István

Nádler István (Visegrád, 1938. november 29. - ) Kossuth-díjas magyar festő Az 1960-as években indult magyar neoavantgárd képzőművészeti mozgalom egyik elindítója és jeles képviselője, az Iparterv kiállításainak résztvevője és Bak Imrével, Fajó Jánossal a Budapesti Műhely alapítója. Már gyermekkorában megszállottan festette a villámokat. 1954 és 1958 közt végezte el a Képzőművészeti Gimnáziumot, felsőfokú festészeti és grafikai tanulmányokat 1958-1963 között folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Hincz Gyula volt. Tiszteletbeli mesterei voltak: Édouard Manet, Kazimir Malevics, Mondrian, Giacometti és Egry József. A Zuglói Körhöz kapcsolódott, majd 1964-ben a Károlyi Mihály Alapítvány meghívására Franciaországba utazott tanulmányútra, az alapítvány Vence művésztelepén festett, majd 1966-ban Párizsba látogatott. 1968-ban az IPARTERV, egy belvárosi tervezőintézet székházának dísztermében állított ki tíz másik neoavantgárd művésszel együtt, ebben a kiállító képzőművész csoportban a geometrikus új absztrakció vonalát képviselte ekkor Nádler Bak Imrével együtt. 1972-ben a Folkwang Múzeum ösztöndíjával Essenben, az NSZK-ban festett. 1976-ban a finnországi Kuopio, 1977-be

Szalay Lajos

Szalay Lajos

Szalay Lajos (Őrmező, 1909. február 26. - Miskolc, 1995. április 1.) világhírű Kossuth-díjas magyar grafikus, a 20. századi magyar rajzművészet megújítója. Szalay Lajost úgy tartjuk nyilván, mint az új magyar grafika újjászülőjét (Beke László, 1970).[1] Művészetét világszerte elismerték, Picasso szerint Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz.[2] Szalay Lajos Őrmezőn (ma Strážske, Szlovákia) született. Apja, Szalay Nándor, vasúti alkalmazott (állomásfelvigyázó) volt, anyja, Sike Karolin, paraszt származású. A család rövidesen Miskolcra költözött, a Bocskai utca 13. szám alá. Gyermekkorát ezután felváltva városban és falun töltötte, az iskolai szünidőket rendszeresen anyai nagyszüleinél, Tarnabodon. Szeretett falun lenni, ahol a természet közelségében ismerkedhetett meg a növényi és az állati élettel. Amikor apja tüdőszanatóriumba került, a család ezalatt egy időre Tarnabodra költözött. Itt egy földmérő mérnök adott a kezébe papírt és ceruzát, és saját emlékei szerint ekkor, hároméves korában készült az a rajza, ami egy biciklijét támasztó embert ábrázol. Mivel Tarnabodon egyedül Szalay Nándornak v

Szász Endre

Szász Endre

Szász Endre (Csíkszereda, 1926. január 7. - Mosdós, 2003. augusztus 18.) magyar festő, grafikus, látványtervező grafikus, porcelánfestő. Édesapja Szász Béla orvos volt, édesanyja Susenka Erzsébet. Édesanyja családjától örökölhette az iparos-kézműves szellemet, tehetséget. Gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Tizenöt évesen volt első kiállítása. Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Szőnyi István osztályában 1949-ben végzett. Az ötvenes években koholt vádak alapján egy évet börtönben töltött. (1950-ben fegyverrejtegetésért 10 év börtönre ítélték). Szabadulása után könyvillusztrációkat készített, 1951-és 1960 között 600 könyvet illusztrált. 1964-ben Omar Khajjám Ruáiját című könyv illusztrációival a British Museum nemzetközi pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. Látványtervezője volt az Egri csillagok című filmnek. A klasszikus mesterek technikájából merítő, s azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált. Hazatérve egy újabb műfajban kamatoztatta tehetségét, a porcelán - mint számára eddig kiaknázatlan terület- némi felfogásbeli változást is hozott a festő számára. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez. Opálos szürkében játszó képzeletbeli, szürrealisztikus alakjait egyesítette a keleti ornamentika vonaljátékának stílusával. Művészete egyedi, a XX. századi hazai grafikában és festészetben meghatározó, iskolateremtő. 1970-től magyar állampolgárként élt Torontóban majd az USA-ban. 1980-ban, hazatelepülése után, egy a somogyi dombok között megbúvó békés kis faluban lakott haláláig, a Somsich-Matulay család hajdani kastélyában, amelyet meglehetősen romosan vett meg. Az eredeti állapotában felújított, több száz különleges fával és cserjével körülölelt épület láttán nehéz elképzelni, milyen elaggott állapotban volt még másfél évtizede.

Tuti menü