Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Híres Külföldi Festők képes leírás - Festő-művész.tlap.hu
részletek »

Híres Külföldi Festők - Festő-művész.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: festomuvesz.tlap.hu » Híres Külföldi Festők
Keresés
Találatok száma - 9 db
Edvard Munch-norvég festő

Edvard Munch-norvég festő

Edvard Munch (Löiten, 1863. december 12. - Ekely, 1944. január 23.) norvég expresszionista festő Apja, Christian Munch orvos volt. Édesanyja, Laura Cathrine Munch tuberkulózisban halt meg, mikor Edvard 5 éves volt. Édesapja ekkor visszavonult, és szorongásrohamokban szenvedett. 1877-ben meghalt Edvard nővére, Sophie is, ekkor még elkeserítőbbé vált a helyzet otthon. Munch így emlékszik erre az időszakra: A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek... Gyermekkoromban mindig úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velem, anya nélkül, betegen - és a pokolban rám váró büntetés örökké a fejem fölött lebeg. Művészi élet kezdete Édesanyja halála után a család irányítását a nagynénje vette kézbe, aki maga is festő volt. 1879-ben Munch műszaki iskolába került, mérnöknek készült, de gyenge egészsége miatt nem tudta befejezni tanulmányait. 1881-ben beiratkozott a christiani Királyi Művészeti Iskolába. 1882-ben hat másik fiatal festővel kibérelt egy műtermet és részt vett egy csoportos kiállításon. 1885-ben Párizsba látogatott, tanulmányozta a Louvre festményeit, megismerte Manet munkáit. Megfestette a Beteg lány című

Frida Kahlo-mexikói festőművész

Frida Kahlo-mexikói festőművész

Frida Kahlo (er.: Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón, Coyoacán, Mexikóváros, 1907. július 6. - 1954. július 13.) egyéni hangú mexikói festőművész, közéleti szereplő, a 20. századi Mexikó emblematikus alakja. Bár az első képei, portréi az európai festészet hagyományait követik, Kahlo későbbi művészetére, színvilágára, jelképrendszerére a mexikói művészet, a hagyományok és a prekolumbián kultúra hatott igen erősen (Diego Riverának jelentős gyűjteménye volt prekolumbián művészeti tárgyakból). Sokan Kahlót szürrealistának tekintik, de ez nem egyértelmű. Míg a szürrealisták az álmok homályos értelmű jelképeit használták festményeiken, s olykor teljesen elszakadtak a valóságtól, Kahlo szimbólumai általában könnyen megfejthetők, s utalnak a művész életének azon szakaszára, amelyben a mű született. Kahlo szinte valamennyi festménye önéletrajzi ihletésű. Sok önarcképet festett, s ezt magányosságával magyarázta. Az arca maszkszerű, szinte semmiféle érzelem nem tükröződik rajta, az arcot körülvevő, jelképes értelmet hordozó tárgyak, állatok, a háttérben látszódó táj árulja el a kép igazi mondanivalóját, a művész pillanatnyi lelkiállapotát. Ő volt az első festő(nő), aki leplezetlenül ábr

Gustav Klimt-osztrák festőművész

Gustav Klimt-osztrák festőművész

Gustav Klimt (Baumgarten (Bécs), 1862., július 14. - Neubau (Bécs), 1918., február 6.) osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője. Klimt korai művein jól látható, hogy a szigorú, művészettörténeti példaképekhez és mintákhoz igazodó képzés, valamint az elmélyült, sokoldalú technikai tudás teremtette meg a későbbi fejlődés alapját. A kezdetek: 1886 és 1892 között testvérével Ernst-tel és Franz Matsch-csal létrehozták a Maler-Compagnie-t, amelynek keretén belül a következő műveket alkották: * Burgtheater (1888): A díszes lépcsők (a jobb oldali a Kaiserstiege, azaz császári lépcső, melyet eredetileg csak a császár használhatott, a másik az Erzherzogstiege, mely a többi Habsburgnak volt fenntartva) fölötti mennyezet olajfestményei Gustav Klimt, Ernst Klimt és Franz Matsch alkotásai. Az egyik képen, amely Molière Képzelt beteg című darabjának egyik jelenetét ábrázolja, a három művész magát is megörökítette. A Burgtheater nézőterének készítése során a 19. századi polgárság szellemének és ízlésének megfelelő portrét kellett készítenie a közönségről. Bécs város tanácsa bízta meg, hogy fessen képet a lebontásra szánt színház nézőteréről

Jackson Pollock amerikai festő

Jackson Pollock amerikai festő

Jackson Pollock (Cody, USA, 1912. január 28. - East Hampton, USA, 1956. augusztus 11.) amerikai festőművész, az absztrakt expresszionizmus illetve tasizmus kiemelkedő alakja. Alkotói módszere az ún. action painting, ami azt jelentette, hogy műveit spontán, automatikus módon, a festék csurgatásával, fröcskölésével és kaparásával hozta létre. Tulajdonképpen a szürrealista automatikus írás módszerét fordította le a festészet nyelvére. Gyakran idegen anyagokat, darált üveget, homokot és mást kevert a festékbe, vagy szórt a képre, amivel vad, újszerű faktúrát teremtett. Paul Jackson Pollock 1912-ben született egy wyomingi kisvárosban, szülei ötödik gyermekeként. Apja farmer, majd földmérő volt. Gyermekkorát Arizonában és Kaliforniában töltötte, képzőművészetet 1925-től Los Angelesben, a Manual Arts High School-ban tanult. Sokat olvasott és festett, de két év múlva kicsapták, felforgató elemnek tartották. 1929-ben - Charles bátyja rábeszélésére - New Yorkba költözött, ahol az Art Students League hallgatója és Thomas Hart Benton tanítványa lett. Bentonnak komoly hatása lehetett Pollockra, ha nem is realista stílusával, hanem azzal, hogy rávilágított az eredeti amerikai festészet, az európai hagyományoktól elszakadó amerikai festészet létrejötte fontosságára. Felfedezte az amerikai indián művészetet, a mexikói freskófestészetet, amik mind befolyásolták művészete alakulását. 1936-tól szertelen, fél-absztrakt képeket festett. Pollock 1943-tól - miután megtanulta a freskófestés technikáját - annak a WPA Federal Art Project-nek dolgozott, amely rengeteg képzőművészt alkalmazott festmények, plakátok és murális munkák megalkotására. Első jelentősebb művei szürrealisztikus, szexuális vagy mitologikus témájú darabok (Hím és nőstény, 1942; A titkok őrzői, 1943; Totem I és II, 1944). Peggy Guggenheim 1943-ban rendezte első kiállítását, és Pollock ettől kezdve 1947-ig az Art of this Century nevű galériájának dolgozott. Pollock 1944-ben megnősült, felesége Lee Krasner, orosz-zsidó származású festőművész volt, aki ettől kezdve segítette férje munkáját, miközben maga is hasonló stílusban festett. Long Island-en, egy pici falucskába, Springs-be költöztek, ahol Peggy Guggenheim segítségével vásároltak egy faházat és egy fából készült pajtát. Utóbbi lett Pollock műterme, ahol rendelkezésre álltak mindazok a lehetőségek, amelyek segítségével kifejleszthette spontán festészetét. Pollock már 1936-ban, egy Siqueiros, a mexikói festő által szervezett tapasztalatcserén felvetette a folyékony festékekkel való kísérletezés lehetőségét, és az 1940-es évek elején már alkalmazta is ezt a technikát. Springsbe költözése után a padlóra festette nagyméretű vásznait, és csorgatásos-csöpögtetéses (dripping) technikával készítette alkotásait. Ehhez a módszerhez folyékony festékre volt szükség, ezért Pollock szintetikus lakkfestéket használt. Amikor valamilyen eszközt is használt, akkor keménysörtéjű ecseteket, keféket, pálcákat, vakolókanalat és orvosi fecskendőt vett a kezébe. Technikáját akció-festészetnek nevezte. Az 1947 utáni években már az érett Pollock-ra jellemző képek kerülnek ki a műterméből (Katedrális, 1947; Nyár, 1948; Numero II, 1949; Levendula köd, 1950). Pollock munkamódszerét Hans Namuth filmes rövidfilmben örökítette meg, amiből kiderült, hogy Pollock módszere az ellenőrzött automatizmus volt: a véletlennek igen kis szerepe volt, olyan technika, amely nem szabott gátat a pillanat ellenőrizhetőségének, tudta, hogy mit akart elérni, és azt is valósította meg. Pollock 1950-től, nagyjából két évig kizárólag fekete-fehér képeket készített (Numero 32, 1950; Visszhang, 1951; Numero 7, 1952). Ezután azonban ismét visszatért a színekhez (Konvergencia, 1952; Kék pólusok, 1953). Ezt követően tovább kísérletezett, új utakat keresett (Mélység, 1953, fekete lyuk fehér alapon), de szorongásos, alkoholizmusos időszaka volt ez életének, amikor már keveset alkotott, végül 1956-ban autóbalesetben életét vesztette. Életéről 2000-ben film készült Pollock címmel, Ed Harris rendezésében és főszereplésével.

Marc Chagall festőművész

Marc Chagall festőművész

A modern festészet egyik nagy alakjának, az orosz származású Chagallnak 1922-ben írt vallomása különös értékű. Egyszerre napló, amelyben élete első három évtizedének eseményei nyomonkövethetők, nagy szeretettel rajzolt családi tablóval és környezetrajzzal, ahol szülővárosának, Vityebszk-nek zsidónegyede, házai és lakóinak rituális élete elevenedik meg - ugyanakkor festményeihez kulcsot adó önvallomás és politikai pamflet is. Chagall szegény orosz-zsidó családból származik, sok nyomorgás és megnemértés után lesz festő. Szubjektív és passzív művészete, amelynek nem volt közvetlen kapcsolata az 1917-es társadalmi forradalommal, hazájában kedvezőtlen fogadtatásra talált. A napló ezeknek az éveknek eseményeit és benyomásait rögzíti. Szülővárosában, egy Pen nevű festőnél kezdett tanulni, később a pétervári akadémiára iratkozott, 1910-1914 között, egy gazdag mecénás jóvoltából Párizsban kapcsolatba került kora híres festőivel, íróival. A Sturm 1914. évi berlini kiállításán bemutatott képeivel alapozza meg világhírét. Közvetlenül ezután visszatért szülővárosába és feleségül vette szerelmét és múzsáját, Bella Rozent. Az 1917-es forradalom után Lunacsarszkij megbízásából Vityebszk képzőművés

Michelangelo Buonarroti-olasz

Michelangelo Buonarroti-olasz

Michelangelo Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475. március 6. - Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a művészettörténet legnagyobb alakjainak. Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót és jelentőset alkotott. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia, amely Leonardo da Vinci vagy Raffaello műveit jellemzi. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg ma is borzongató erővel. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés valósult meg teljes egészében. zülei elszegényedett nemesemberek voltak, apja, Domenico, Michelangelo születésekor Lodovico di Lionardo di Simoni Caprese és Chiusi della Verna podestája volt. Amikor a család Firenzébe költözött, Michelangelo jelentkezett Domenico Ghirlandaio festő műhelyébe, tanulónak. Ekkor 13 éves volt. Hamarosan átment a Medici-kertben munkálkodó Bertoldo szobrászhoz, aki Lorenzo de' Medici antik szoborgyűjteményének őreként dolgozott. Itt a gyűjtemény gazdája felfigyelt a tehetséges fiúra, és magához hívatta az apját, hogy a gyerekért cserébe, állást kínáljon neki. Miután az apát a vámházban alkalmazták, Michelangelo beköltözött a Mediciek palotájába, ahol szinte családtagként bántak vele. Részt vehetett annak az irodalmi és tudományos társaságnak az összejövetelein, amely nagy hírt szerzett a Medici-udvarnak. Ebbe a körbe tartozott Machiavelli is, a köztársaság alkancellárja, a neves vígjátékíró, és több hírneves költő, tudós, filozófus. Itt töltötte Michelangelo ifjúkorát 1492-ig, Lorenzo il Magnifico haláláig. Dávid (1501-1504) Ezután kezdődött valójában Michelangelo élete a maga viharaival, fájdalmaival. Firenzében Savonarola tüzes szónoklatai felkelést szítottak a Medici-család ellen. Végül elűzték a Medicieket, és Savonarola az államot átalakította teokratikus hatalommá. Tartva a felkeléstől, Michelangelo először hazament szülővárosába, ahol anatómiai tanulmányokkal foglalkozott, majd Velencébe, utána Bolognába utazott, ahol megfaragta a Szent Domonkos-síremlékegyüttes kiegészítő figuráit. 1496-ban a honvágy visszahozta Firenzébe. Itt készült egyik munkája egy római bíboros birtokába került, aki az Örök Városba hívatta, ahol 1498-1499-ben elkészítette a Pietà márványcsoportját. 1501-ben visszatért Firenzébe, ahol a viszonyok alaposan megváltoztak. Savonarolát kivégezték, Firenze élére Soderini, Michelangelo jóakarója került. A művész azonnal egy kiadós munkát kapott: egy elfaragott, félig tönkretett márványtömbből kellett szobrot faragnia. Így született 1501 és 1504 között a Dávid, a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotása, amelyet a kortársak il Gigante (=az óriás) néven becéztek, több mint 4 méteres magassága miatt. A Pietàval és a Dáviddal alkotójuk Itália legnagyobb mestereinek sorába emelkedett. A művészettörténetben páratlan esemény, hogy a művészet legnagyobb alakjai egy időben egy városban éljenek. Firenzében ez mégis bekövetkezett, mert bár a felkelés elsodorta a Mediciek híres tudóskörét, Michelangelo mellett 1500-ban Leonardo da Vinci, 1504-ben pedig Raffaello is letelepedett a városban. A gyanakvó

Pablo Picasso spanyol festőművész

Pablo Picasso spanyol festőművész

Pablo Picasso - teljes nevén Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso (Málaga, Andalúzia, Spanyolország, 1881. október 25. - Mougins, Franciaország, 1973. április 8.): spanyol (francia) festőművész. Picasso a modernista korszak legjelentősebb festője. Málagában 10 éves koráig élt. A Picasso nevet anyja adta neki, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Málaga után a család négy évet élt La Coruñában, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára. A gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, amit az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. A fiatal Picasso a barcelonai Akadémián tanult, majd a madridi San Fernando Királyi Akadémián töltött csaknem egy évet. Barcelonában egy fin de siécle (századvégi) művészekből álló körhöz tartozott. Picasso művészetére ekkoriban Steinlen és Toulouse-Lautrec hatottak. A kék korszak [szerkesztés] 1900-ban először járt Párizsban Carlos Casamegas társaságában. Casamegas öngyilkossága nagy

Paul Gauguin-francia festőművész

Paul Gauguin-francia festőművész

Eugène Henri Paul Gauguin (Párizs, 1848. június 7. - Hiva Oa, Marquises-szigetek, Atuona, 1903. május 9.) francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője. Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző. Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek.

Vincent van Gogh-holland festő

Vincent van Gogh-holland festő

Vincent van Gogh a Hollandia déli részén fekvő Észak-Brabant tartománybeli Groot-Zundertben született 1853. március 30-án, Theodorus van Gogh (1822 - 1885), református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus (1819 - 1907) első gyermekeként. Vincent öt testvére - Anna Cornelia (1855 - 1930), Theodorus (1857 - 1891), Elisabeth Huberta (1859 - 1936), Wilhelmine Jacobina (1862 - 1941), Cornelius Vincent (1867 - 1900) - közül a nála négy évvel fiatalabb Theóval alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. A családnak szoros kötődése volt a művészethez: három nagybátyja műkereskedelemmel foglalkozott. Van Gogh tanulmányait egy zunderti falusi iskolában kezdte, majd kilenc hónap után egy nevelőtől sajátította el ismereteit. 1862-ben készültek első rajzai: A falra mászó macska és a Kutya. Középiskolába internátusokba járt, előbb Zevenbergenben, ahol rajzórákat vett, valamint megtanult angolul, franciául és németül, később pedig Tilburgban. 1868-ban otthagyta az internátust és visszatért szülői házába, Zundertbe. Egy év múlva, csupán 16 évesen beállt a hágai Goupil &Cie Galériába, melynek egyik üzlettársa nagybátyja volt. Hága után Brüsszelben, Londonban és Párizsban dolgozott. 1876-ban otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. Teológiát tanult és egyházi felettesei a belga Borinege-ba küldték a szénbányászok közé. A gyerekeket tanította írni, olvasni és katekizmusra, beteget ápolt, szabadidejében pedig rajzolt. Ebből az időből származnak első tájképei. Krumplievők (1885) 1880 őszén hazatért, és testvére, Theo, valamint unokatestvére, Anton Mauve, az ismert festő biztatására tovább festett. Az édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be. Itt elvonulva tanulta a festészet hagyományait. Munkái tanulmányok, de nagy akaratról és komoly hivatástudatról vallanak. Ezután az antwerpeni akadémián felfedezte a japán metszeteket, többet le is másolt. Egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt családja és ismerősei megszakították vele a kapcsolatot. 1885-ben meghalt az apja, ezután a családja - Theo kivételével - örökre elzárkózott tőle. Theóval életük folyamán állandóan leveleztek, ebből a levelezésből 650 darab maradt fenn. Ezekből származik a legtöbb információ van Gogh életéről. 1886-ban Párizsba utazott testvéréhez, aki ekkor a Goupil Galéria párizsi fiókját vezette. Van Gogh beiratkozott Cormon festő műhelyébe, itt ismerkedett meg Henri de Toulouse-Lautrec-kel. Miután Cormon akadémizmusa nem felelt meg nekik, együtt hagyták ott. Theónál - aki szerette és gyűjtötte az impresszionistákat - meglátta Monet egyik alkotását, amely lenyűgözte. De impresszionista korszaka csak rövid ideig tartott, a saját útját kereste. Úgy gondolta, hogy délen megtalálja a megfelelő fényt és színeket, ezért 1888-ban Arles-ba utazott. Távozásának másik oka az lehetett, hogy szégyellt a testvére pénzén élni, de Párizsban megélni nem tudott.

Tuti menü