- Nyitólap
- 1848. március 15.
- Ajándék ötletek
- AjándékABC
- Anyák napja
- Apróhirdetés
- Ballagás
- Fényképes ajándékok
- Gyermeknap
- Hírek a médiából, médiáról
- Hírek percről-percre
- Horvátország Magazin
- Húsvét
- Időjárás
- Játékok
- Karácsony
- Közlekedés
- Linkgyűjtemény
- Névnapok, utónevek
- Nőnap - nők napja
- Nyereményjáték
- Partnerek
- Receptek
- SMS porta
- Szilveszter
- Technika, IT
- Új tlap szerkesztés
- Útinform
- Valentin nap
- Viccek
- Videók
Híres Külföldi Festők - Festő-művész.tlap.hu
Képes leírás
Amedeo Modigliani olasz
Amedeo Modigliani (Livorno, 1884. július 12. - Párizs, 1920. január 24.): olasz szobrász és festő. A kubisták kortársa volt, mégsem tartozott közéjük. Tartalomjegyzék [elrejtés] * 1 Élete o 1.1 Párizs, Montmartre o 1.2 Beatrice Hastings o 1.3 Jeanne Hébuterne o 1.4 Nizza o 1.5 Utolsó évei * 2 Válogatott szobrok * 3 Válogatott festmények * 4 Külső hivatkozások Élete [szerkesztés] Szefárd zsidó származású volt. Apja, Flaminio pénzváltót üzemeltetett, anyja, Eugenia, iskolát vezetett. Amedeo volt negyedik és egyben legkisebb gyermekük. 1898-ban kezdte művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél. Firenzébe utazott 1902-ben, és beiratkozott Fattorihoz a Szabad Akt Iskolába. 1903-ban már Velencében élt, ahol találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival. Ekkor ismerkedett meg a kábítószerrel és az alkohollal is. Párizs, Montmartre [szerkesztés] 1906-ban Párizsban, a Montmartre-on bérelt lakást. Modigliani nemsokára elhíresült kicsapongásairól, nevezetesen arról, hogy részegen anyaszült meztelenre vetkőzött. 1909-ben kimerülten érkezett haza Livornóba. Később visszatért Párizsba, de a festészetről a szobrászatra váltott. Brâncuşi lett a mestere. Szobrai építkezésekről csent kövekből készültek. 1912-ben ismét megbetegedett, és újra haza kellett térnie szülővárosába. A háború hirtelen végett vetett az építkezéseknek, és a kábítószerektől legyengült Modigliani már nem nem volt képes a kőfaragásra, így visszatért a festészethez. A portréfestést állította fókuszba. A finom portrék éles ellentétben álltak Amedeo nyers és bárdolatlan jellemével, melyben ismerősei csak szándékoltságot sejtettek. Pablo Picasso egyszer gúnyosan megjegyezte: "Milyen furcsa, hogy Modiglianit sehol másutt nem látni részegen, csak a Montmartre és a Boulevard Raspail sarkán". Beatrice Hastings [szerkesztés] Beatrice Hastings, 1915 A háború elején kezdődött romantikus kapcsolata a nála 5 évvel idősebb Beatrice Hastings-szel, egy dél-afrikai írónővel. Beatrice anyagi támogatásának köszönhetően Modigliani élete könnyebbé vált. Kapcsolatukat nagy alkoholos dorbézolások jellemezték. Egy alkalommal Modigliani kidobta Beatrice-t az ablakon. Szerelmük véget ért. Jeanne Hébuterne [szerkesztés] Jeanne Hébuterne, 1918 1917-ben az Académie Colarossin rajzolgatott, amikor találkozott a 19 éves Jeanne Hébuterne-nel. Összeköltöztek. Nyilvános csatározásaik még hírhedtebbé tették Modigliani szerelmi életét. Egy szemtanú, André Salmon így számol be erről: " Modigliani a lány törékeny csuklóját megragadva, a karjánál fogva vonszolta maga után, közben copfját cibálta, és csak azért engedte el egy pillanatra, hogy Jeanne nekiessen a Luxemburg-kert rácskerítésének. Modigliani olyan volt, mint egy kegyetlen, gyűlölettől fűtött, dühöngő őrült." Azonban Modigliani Jeanne-ról készült legtöbb portréja igazi gyengédségről tanúskodik. Nizza [szerkesztés] Léopold Zborowski,1918 1918-ban Léopold Zborowski Dél-Franciaországba költöztette az általa képviselt művészeket, köztük Modiglianit is. A nizzai mediterrán hangulat nem nyerte el Amedeo tetszését, így továbbra is műteremben festegette arcképeit. 1918 februárjában Jeanne állapotos lett. Különváltak, de kislányuk megszületésekor ismét összeköltöztek. Modigliani a nevére akarta gyermeküket íratni, de útközben lerészegedett, így a gyermeke törvényes apa nélkül maradt.
Claude Monet francia festő
Claude Monet (teljes nevén Claude Oscar Monet) (Párizs, 1840. november 14. - Giverny, 1926. december 5.) francia impresszionista festő. Tartalomjegyzék [elrejtés] * 1 Életpályája * 2 Művészete * 3 Művei a Szépművészeti Múzeumban * 4 Nevezetesebb képei * 5 Korai festményeiből * 6 Késői festményeiből * 7 Források és irodalom * 8 Külső hivatkozások Életpályája [szerkesztés] Párizsban született, a Laffitte út 45. ötödik emeletén. 1841. május 20-án keresztelték meg egy helyi párizsi templomban. Édesanyja énekesnő volt. 1845-ben a család a normandiai Le Havre-ba költözött. Bár édesapja azt akarta, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, de Claude Monet festő akart lenni. 1851. április 1-én Monet elkezdte a művészeti középiskolát Le Havre-ban. Először szénrajzaival lett ismert, amiket tíz vagy húsz frankért adott el. Jacques-Francois Ochard-tól, aki maga Jacques-Louis David tanítványa volt, vette első leckéit. Normandia partjain 1856-1857-ben találkozott Eugéne Boudin-nel, aki mentora lett, tanítva őt az olajfesték használatára, és a plein air technikára. 1857-ben, 16 éves korában, anyja halála után Párizsba költözött gyermektelen nagynénjéhez, Marie-Jeanne Lecadre-hoz. A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val, Pissarro-val. 1861-ben Algériában kezdett katonai szolgálatot, de hamarosan tífuszt kapott és ezután nagynénje kifizette a katonai szolgálat alóli mentesítés magas összegét. 1862-től Charles Gleyre tanítványa lett Párizsban, ahol találkozott Pierre-Auguste Renoir-ral, Frédéric Bazille-lal, és Alfred Sisley-vel. Közösen kerestek új megoldásokat a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, tört színekkel, gyors ecsetvonásokkal - kialakítva azt a stílust, amely később impresszionizmus néven vált ismertté. Monet számára az ismertséget és elismertséget a Camille vagy A zöldruhás nő (La Femme à la Robe Verte) címeken ismert festménye hozta meg 1866-ban. Ezt a képet a hagyományos festészetet támogató párizsi Szalon is elfogadta kiállításra. Modellje Camille Doncieux, későbbi felesége volt. 1868-ban megszületett fiuk, Jean. Monet 1868-ban anyagi nehézségei miatt öngyilkosságot kísérelt meg, a Szajnába vetette magát, de kimentették. A Porosz-francia háború kitörése után, 1870 szeptemberében Angliába menekült. Barátai, Manet és Bazille bevonultak, Bazille hamarosan el is esett a fronton. Monet londoni tartózkodása során főleg John Constable és William Turner műveit tanulmányozta, akiknek tájképei nagy hatással voltak saját újításaira a színek alkalmazásában. 1871 tavaszán megpróbálta bemutatni néhány festményét a Királyi Akadémia kiállításán, de képeit nem fogadták el. Májusban elhagyta Londont és a hollandiai Zaandamban (Amszterdam mellett) telepedett meg. Itt 25 képet festett - közben a holland rendőrség forradalmi tevékenységgel gyanusította. 1871 őszén visszatért Franciaországba és 1878-ig Argenteuilben, egy Szajna melletti faluban élt, közel Párizshoz. Itt festette néhány legismertebb művét. 1873-74-ben rövid időre visszatért Hollandiába. 1872-ben festette a Napfelkelte (Impression: soleil levant) c. képet, egy Le Havre-i tájat ábrázolva. Az első impresszionista kiállításon 1874-ben helyet kapott a kép, amely ma a Marmottan-Monet Múzeumban-ban látható, Párizsban. A címről Louis Leroy kritikus új szakszót alkotott: "impresszionizmus", amellyel lekicsinylő szándékozott lenni, ám azt az impresszionisták elfogadták a maguk számára. Monet még 1870-ben feleségül vette Camille Doncieux-t. 1976-tól felesége tüdőbajban szenvedett. 1878-ban, második gyermekük, Michel születése után, Vétheuil-be, támogatójuk, Ernest Hoschede, gazdag áruház-tulajdonos és művészetpártoló házába költöztek. Hoschede 1878-ban csődbe ment és Belgiumba távozott. Monet asszony 1879-ben elhunyt. Hoschede felesége, Alice Monet-val maradt és segített felnevelni két gyerekét a saját hat gyereke mellett. 1833 áprilisában Vernonba költöztek, majd Givernybe, ahol Monet egy nagy kertet épített, és azután ott is festette képei nagy részét. Alice, miután férje meghalt, 1892-ben férjhez ment Monet-hoz. 1880-as, 90-es években Monet elkezdte a sorozatképeit, amelyben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta. Az első ilyen a Kazlak;-sorozat, amelynek darabjait több szemszögből, más napszakokban készítette. 1891-ben e sorozat 15 képét állította ki a Durand-Ruel-ben, nagy sikert aratva. Később a Nyárfák, a Roueni katedrális , a Parlament, a Szajna reggel, és a Vízililiomok sorozatát festette meg. 1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, ahol sok tájképet festett. Velencében és Angliában fontos sorozatokat készített. Felesége 1911-ben meghalt, majd idősebb fia, Jean is, akinek felesége Blanche volt, Alice egyik lánya. Ezután Blanche gondoskodott róla és a gyerekekről. 1926-ban befejezte a Tavirózsák 12 pannójának megfestését. A képeket a francia államnak ajándékozta; azok az erre a célra átalakított Orangerie-ben kaptak állandó helyet. Szembetegség kínozta és általános egészségi állapota egyre romlott, 1926. december 6-án halt meg Giverny-ben. Művészete [szerkesztés] Halála után 1928-ban rendeztek munkásságából nagy retrospektív bemutatót. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép előformázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja.
Edvard Munch-norvég festő
Edvard Munch (Löiten, 1863. december 12. - Ekely, 1944. január 23.) norvég expresszionista festő Apja, Christian Munch orvos volt. Édesanyja, Laura Cathrine Munch tuberkulózisban halt meg, mikor Edvard 5 éves volt. Édesapja ekkor visszavonult, és szorongásrohamokban szenvedett. 1877-ben meghalt Edvard nővére, Sophie is, ekkor még elkeserítőbbé vált a helyzet otthon. Munch így emlékszik erre az időszakra: A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek... Gyermekkoromban mindig úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velem, anya nélkül, betegen - és a pokolban rám váró büntetés örökké a fejem fölött lebeg. Művészi élet kezdete Édesanyja halála után a család irányítását a nagynénje vette kézbe, aki maga is festő volt. 1879-ben Munch műszaki iskolába került, mérnöknek készült, de gyenge egészsége miatt nem tudta befejezni tanulmányait. 1881-ben beiratkozott a christiani Királyi Művészeti Iskolába. 1882-ben hat másik fiatal festővel kibérelt egy műtermet és részt vett egy csoportos kiállításon. 1885-ben Párizsba látogatott, tanulmányozta a Louvre festményeit, megismerte Manet munkáit. Megfestette a Beteg lány című
Frida Kahlo-mexikói festőművész
Frida Kahlo (er.: Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón, Coyoacán, Mexikóváros, 1907. július 6. - 1954. július 13.) egyéni hangú mexikói festőművész, közéleti szereplő, a 20. századi Mexikó emblematikus alakja. Bár az első képei, portréi az európai festészet hagyományait követik, Kahlo későbbi művészetére, színvilágára, jelképrendszerére a mexikói művészet, a hagyományok és a prekolumbián kultúra hatott igen erősen (Diego Riverának jelentős gyűjteménye volt prekolumbián művészeti tárgyakból). Sokan Kahlót szürrealistának tekintik, de ez nem egyértelmű. Míg a szürrealisták az álmok homályos értelmű jelképeit használták festményeiken, s olykor teljesen elszakadtak a valóságtól, Kahlo szimbólumai általában könnyen megfejthetők, s utalnak a művész életének azon szakaszára, amelyben a mű született. Kahlo szinte valamennyi festménye önéletrajzi ihletésű. Sok önarcképet festett, s ezt magányosságával magyarázta. Az arca maszkszerű, szinte semmiféle érzelem nem tükröződik rajta, az arcot körülvevő, jelképes értelmet hordozó tárgyak, állatok, a háttérben látszódó táj árulja el a kép igazi mondanivalóját, a művész pillanatnyi lelkiállapotát. Ő volt az első festő(nő), aki leplezetlenül ábr
Gustav Klimt-osztrák festőművész
Gustav Klimt (Baumgarten (Bécs), 1862., július 14. - Neubau (Bécs), 1918., február 6.) osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője. Klimt korai művein jól látható, hogy a szigorú, művészettörténeti példaképekhez és mintákhoz igazodó képzés, valamint az elmélyült, sokoldalú technikai tudás teremtette meg a későbbi fejlődés alapját. A kezdetek: 1886 és 1892 között testvérével Ernst-tel és Franz Matsch-csal létrehozták a Maler-Compagnie-t, amelynek keretén belül a következő műveket alkották: * Burgtheater (1888): A díszes lépcsők (a jobb oldali a Kaiserstiege, azaz császári lépcső, melyet eredetileg csak a császár használhatott, a másik az Erzherzogstiege, mely a többi Habsburgnak volt fenntartva) fölötti mennyezet olajfestményei Gustav Klimt, Ernst Klimt és Franz Matsch alkotásai. Az egyik képen, amely Molière Képzelt beteg című darabjának egyik jelenetét ábrázolja, a három művész magát is megörökítette. A Burgtheater nézőterének készítése során a 19. századi polgárság szellemének és ízlésének megfelelő portrét kellett készítenie a közönségről. Bécs város tanácsa bízta meg, hogy fessen képet a lebontásra szánt színház nézőteréről
Henri Toulouse-Lautrec-francia
Henri Toulouse-Lautrec (teljes nevén Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec Monfa) (Albi, Franciaország, 1864. november 24. - Malormé, Franciaország, 1901. szeptember 9.): francia festőművész, grafikus, a posztimpresszionizmus mestere. A fiatal Lautrec rajzai, legkorábbi festményei a lovaglás iránti érdeklődéséről tanúskodnak. Már első festményei, mint a Lovát nyergelő tüzér, nagy virtuozitásról és modernségről adnak számot. Első jelentős művei portrék, amiket a családja tagjairól készített. A művész anyja reggelizés közben című képén a jellemábrázolás nagy érettségről árulkodik, pedig a festő még csak tizenkilenc éves volt. A japán metszetek mellett később főleg a kor neves illusztrátorai hatottak rá, majd felfedezte Manet-t és Degas-t, főleg Degas témáit és stílusát csodálta. A Fernando cirkusz műlovarnője Toulouse-Lautrec első nagyméretű, többfigurás kompozíciója, amelyben szakított az impresszionista módszerekkel: rövid, gyors ecsetvonások helyett színes, lapos foltokat használt. Az itt alkalmazott technika a japán metszetek hatásáról tanúskodik, és előrevetíti a művész litográfiáiról ismert stílust. 1890-ben festette a Valentin le Désossé beállítja az új táncosnőket című kép
Jackson Pollock amerikai festő
Jackson Pollock (Cody, USA, 1912. január 28. - East Hampton, USA, 1956. augusztus 11.) amerikai festőművész, az absztrakt expresszionizmus illetve tasizmus kiemelkedő alakja. Alkotói módszere az ún. action painting, ami azt jelentette, hogy műveit spontán, automatikus módon, a festék csurgatásával, fröcskölésével és kaparásával hozta létre. Tulajdonképpen a szürrealista automatikus írás módszerét fordította le a festészet nyelvére. Gyakran idegen anyagokat, darált üveget, homokot és mást kevert a festékbe, vagy szórt a képre, amivel vad, újszerű faktúrát teremtett. Paul Jackson Pollock 1912-ben született egy wyomingi kisvárosban, szülei ötödik gyermekeként. Apja farmer, majd földmérő volt. Gyermekkorát Arizonában és Kaliforniában töltötte, képzőművészetet 1925-től Los Angelesben, a Manual Arts High School-ban tanult. Sokat olvasott és festett, de két év múlva kicsapták, felforgató elemnek tartották. 1929-ben - Charles bátyja rábeszélésére - New Yorkba költözött, ahol az Art Students League hallgatója és Thomas Hart Benton tanítványa lett. Bentonnak komoly hatása lehetett Pollockra, ha nem is realista stílusával, hanem azzal, hogy rávilágított az eredeti amerikai festészet, az európai hagyományoktól elszakadó amerikai festészet létrejötte fontosságára. Felfedezte az amerikai indián művészetet, a mexikói freskófestészetet, amik mind befolyásolták művészete alakulását. 1936-tól szertelen, fél-absztrakt képeket festett. Pollock 1943-tól - miután megtanulta a freskófestés technikáját - annak a WPA Federal Art Project-nek dolgozott, amely rengeteg képzőművészt alkalmazott festmények, plakátok és murális munkák megalkotására. Első jelentősebb művei szürrealisztikus, szexuális vagy mitologikus témájú darabok (Hím és nőstény, 1942; A titkok őrzői, 1943; Totem I és II, 1944). Peggy Guggenheim 1943-ban rendezte első kiállítását, és Pollock ettől kezdve 1947-ig az Art of this Century nevű galériájának dolgozott. Pollock 1944-ben megnősült, felesége Lee Krasner, orosz-zsidó származású festőművész volt, aki ettől kezdve segítette férje munkáját, miközben maga is hasonló stílusban festett. Long Island-en, egy pici falucskába, Springs-be költöztek, ahol Peggy Guggenheim segítségével vásároltak egy faházat és egy fából készült pajtát. Utóbbi lett Pollock műterme, ahol rendelkezésre álltak mindazok a lehetőségek, amelyek segítségével kifejleszthette spontán festészetét. Pollock már 1936-ban, egy Siqueiros, a mexikói festő által szervezett tapasztalatcserén felvetette a folyékony festékekkel való kísérletezés lehetőségét, és az 1940-es évek elején már alkalmazta is ezt a technikát. Springsbe költözése után a padlóra festette nagyméretű vásznait, és csorgatásos-csöpögtetéses (dripping) technikával készítette alkotásait. Ehhez a módszerhez folyékony festékre volt szükség, ezért Pollock szintetikus lakkfestéket használt. Amikor valamilyen eszközt is használt, akkor keménysörtéjű ecseteket, keféket, pálcákat, vakolókanalat és orvosi fecskendőt vett a kezébe. Technikáját akció-festészetnek nevezte. Az 1947 utáni években már az érett Pollock-ra jellemző képek kerülnek ki a műterméből (Katedrális, 1947; Nyár, 1948; Numero II, 1949; Levendula köd, 1950). Pollock munkamódszerét Hans Namuth filmes rövidfilmben örökítette meg, amiből kiderült, hogy Pollock módszere az ellenőrzött automatizmus volt: a véletlennek igen kis szerepe volt, olyan technika, amely nem szabott gátat a pillanat ellenőrizhetőségének, tudta, hogy mit akart elérni, és azt is valósította meg. Pollock 1950-től, nagyjából két évig kizárólag fekete-fehér képeket készített (Numero 32, 1950; Visszhang, 1951; Numero 7, 1952). Ezután azonban ismét visszatért a színekhez (Konvergencia, 1952; Kék pólusok, 1953). Ezt követően tovább kísérletezett, új utakat keresett (Mélység, 1953, fekete lyuk fehér alapon), de szorongásos, alkoholizmusos időszaka volt ez életének, amikor már keveset alkotott, végül 1956-ban autóbalesetben életét vesztette. Életéről 2000-ben film készült Pollock címmel, Ed Harris rendezésében és főszereplésével.
Marc Chagall festőművész
A modern festészet egyik nagy alakjának, az orosz származású Chagallnak 1922-ben írt vallomása különös értékű. Egyszerre napló, amelyben élete első három évtizedének eseményei nyomonkövethetők, nagy szeretettel rajzolt családi tablóval és környezetrajzzal, ahol szülővárosának, Vityebszk-nek zsidónegyede, házai és lakóinak rituális élete elevenedik meg - ugyanakkor festményeihez kulcsot adó önvallomás és politikai pamflet is. Chagall szegény orosz-zsidó családból származik, sok nyomorgás és megnemértés után lesz festő. Szubjektív és passzív művészete, amelynek nem volt közvetlen kapcsolata az 1917-es társadalmi forradalommal, hazájában kedvezőtlen fogadtatásra talált. A napló ezeknek az éveknek eseményeit és benyomásait rögzíti. Szülővárosában, egy Pen nevű festőnél kezdett tanulni, később a pétervári akadémiára iratkozott, 1910-1914 között, egy gazdag mecénás jóvoltából Párizsban kapcsolatba került kora híres festőivel, íróival. A Sturm 1914. évi berlini kiállításán bemutatott képeivel alapozza meg világhírét. Közvetlenül ezután visszatért szülővárosába és feleségül vette szerelmét és múzsáját, Bella Rozent. Az 1917-es forradalom után Lunacsarszkij megbízásából Vityebszk képzőművés
Michelangelo Buonarroti-olasz
Michelangelo Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475. március 6. - Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a művészettörténet legnagyobb alakjainak. Bár önmagát mindig szobrásznak tartotta, nemcsak a szobrászatban, hanem a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót és jelentőset alkotott. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia, amely Leonardo da Vinci vagy Raffaello műveit jellemzi. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg ma is borzongató erővel. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés valósult meg teljes egészében. zülei elszegényedett nemesemberek voltak, apja, Domenico, Michelangelo születésekor Lodovico di Lionardo di Simoni Caprese és Chiusi della Verna podestája volt. Amikor a család Firenzébe költözött, Michelangelo jelentkezett Domenico Ghirlandaio festő műhelyébe, tanulónak. Ekkor 13 éves volt. Hamarosan átment a Medici-kertben munkálkodó Bertoldo szobrászhoz, aki Lorenzo de' Medici antik szoborgyűjteményének őreként dolgozott. Itt a gyűjtemény gazdája felfigyelt a tehetséges fiúra, és magához hívatta az apját, hogy a gyerekért cserébe, állást kínáljon neki. Miután az apát a vámházban alkalmazták, Michelangelo beköltözött a Mediciek palotájába, ahol szinte családtagként bántak vele. Részt vehetett annak az irodalmi és tudományos társaságnak az összejövetelein, amely nagy hírt szerzett a Medici-udvarnak. Ebbe a körbe tartozott Machiavelli is, a köztársaság alkancellárja, a neves vígjátékíró, és több hírneves költő, tudós, filozófus. Itt töltötte Michelangelo ifjúkorát 1492-ig, Lorenzo il Magnifico haláláig. Dávid (1501-1504) Ezután kezdődött valójában Michelangelo élete a maga viharaival, fájdalmaival. Firenzében Savonarola tüzes szónoklatai felkelést szítottak a Medici-család ellen. Végül elűzték a Medicieket, és Savonarola az államot átalakította teokratikus hatalommá. Tartva a felkeléstől, Michelangelo először hazament szülővárosába, ahol anatómiai tanulmányokkal foglalkozott, majd Velencébe, utána Bolognába utazott, ahol megfaragta a Szent Domonkos-síremlékegyüttes kiegészítő figuráit. 1496-ban a honvágy visszahozta Firenzébe. Itt készült egyik munkája egy római bíboros birtokába került, aki az Örök Városba hívatta, ahol 1498-1499-ben elkészítette a Pietà márványcsoportját. 1501-ben visszatért Firenzébe, ahol a viszonyok alaposan megváltoztak. Savonarolát kivégezték, Firenze élére Soderini, Michelangelo jóakarója került. A művész azonnal egy kiadós munkát kapott: egy elfaragott, félig tönkretett márványtömbből kellett szobrot faragnia. Így született 1501 és 1504 között a Dávid, a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotása, amelyet a kortársak il Gigante (=az óriás) néven becéztek, több mint 4 méteres magassága miatt. A Pietàval és a Dáviddal alkotójuk Itália legnagyobb mestereinek sorába emelkedett. A művészettörténetben páratlan esemény, hogy a művészet legnagyobb alakjai egy időben egy városban éljenek. Firenzében ez mégis bekövetkezett, mert bár a felkelés elsodorta a Mediciek híres tudóskörét, Michelangelo mellett 1500-ban Leonardo da Vinci, 1504-ben pedig Raffaello is letelepedett a városban. A gyanakvó
Pablo Picasso spanyol festőművész
Pablo Picasso - teljes nevén Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso (Málaga, Andalúzia, Spanyolország, 1881. október 25. - Mougins, Franciaország, 1973. április 8.): spanyol (francia) festőművész. Picasso a modernista korszak legjelentősebb festője. Málagában 10 éves koráig élt. A Picasso nevet anyja adta neki, apja akadémikus festő és rajztanár volt. Málaga után a család négy évet élt La Coruñában, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára. A gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, amit az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. A fiatal Picasso a barcelonai Akadémián tanult, majd a madridi San Fernando Királyi Akadémián töltött csaknem egy évet. Barcelonában egy fin de siécle (századvégi) művészekből álló körhöz tartozott. Picasso művészetére ekkoriban Steinlen és Toulouse-Lautrec hatottak. A kék korszak [szerkesztés] 1900-ban először járt Párizsban Carlos Casamegas társaságában. Casamegas öngyilkossága nagy
Paul Cézanne-francia festőművész
Paul Cézanne (Aix-en-Provence, 1839. január 19. - Aix-en-Provence, 1906. október 22.) francia festő, a 19. századi festészeti irányzatokat radikálisan átalakító, a modernizmust megelőlegező posztimpresszionizmus jeles alakja. Jómódú polgári családban, egy Aix-en-Provence-i bankár gyermekeként született. A Collège Bourbon előadásait látogatva ismeretséget kötött Émile Zolával, majd megkezdte jogi tanulmányait az Aix-i Egyetemen. Ezzel párhuzamosan 1857-től órákat vett egy rajziskolában, és az apja által vásárolt Jas de Bouffan villában berendezte első műtermét (ennek falait díszítette Ingres szignójával aláhamisított, híres parodisztikus kompozícióival). Zola buzdítására 1861-ben Párizsba ment, ahol részt vett a Svájci Akadémia (Académie Suisse) művészeti képzésében, de néhány hónap után visszatért szülőföldjére, Provence-ba. Időközben jogi pályára lépett, de 1862 novemberében munkáját feladva ismét a fővárosba költözött. A Svájci Akadémia műtermében dolgozva ismerkedett meg Camille Pissarróval, Pierre-Auguste Renoirral, Claude Monet-val és Alfred Sisley-vel. Felvételi kérelmét a Szépművészeti Iskolába (École des beaux-arts) heves vérmérsékletére hivatkozva elutasították. Önarckép
Paul Gauguin-francia festőművész
Eugène Henri Paul Gauguin (Párizs, 1848. június 7. - Hiva Oa, Marquises-szigetek, Atuona, 1903. május 9.) francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője. Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző. Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek.
Paul Klee-svájci festőművész
Münchenben tanult. Egyik alapítója volt a Die Blaue Vier csoportnak. 1922 és 1931 között a Bauhausban tanított Weimarban, majd Dessauban, illetve Düsseldorfban, míg a nácik el nem bocsátották. 1933-tól Svájcban élt. Kezdetben grafikusként működött. Irodalmias természetű, gyakran bölcselkedő képeket készített. Később mind érzékenyebb és átszellemültebb, technikájában pedig felszabadultabb lett. Sokat segített ebben számára Vaszilij Kandinszkij barátsága. 1912-ben Párizsba, 1914-ben Afrikában járt. Ekkor talált rá saját színvilágára. Akvarelleket, olajképeket, temperákat és pasztellképeket is készített. Ugyanakkor nem hagyott fel a grafikával sem. A látható valóságon túli különleges érzékenységű világot alkotott, illetve fedezett fel gazdag, rejtélyes asszociációs térrel. Teoretikusnak is kiváló volt. Tudta, hogy mit csinál, és azt szavakban is meg tudta fogalmazni. Rendkívüli hatással volt a modern képzőművészetre és az iparművészetre is. Klee művészetétől távol áll az avantgárd ricsaja. Nem sorolható be semmilyen stílusirányzatba, annak ellenére, hogy szintézist csinál több stílusból. Emberi alkata szerény és a művészet fejlődését is a háttérből segítette. Ő inkább egy intellekt
Vincent van Gogh-holland festő
Vincent van Gogh a Hollandia déli részén fekvő Észak-Brabant tartománybeli Groot-Zundertben született 1853. március 30-án, Theodorus van Gogh (1822 - 1885), református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus (1819 - 1907) első gyermekeként. Vincent öt testvére - Anna Cornelia (1855 - 1930), Theodorus (1857 - 1891), Elisabeth Huberta (1859 - 1936), Wilhelmine Jacobina (1862 - 1941), Cornelius Vincent (1867 - 1900) - közül a nála négy évvel fiatalabb Theóval alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. A családnak szoros kötődése volt a művészethez: három nagybátyja műkereskedelemmel foglalkozott. Van Gogh tanulmányait egy zunderti falusi iskolában kezdte, majd kilenc hónap után egy nevelőtől sajátította el ismereteit. 1862-ben készültek első rajzai: A falra mászó macska és a Kutya. Középiskolába internátusokba járt, előbb Zevenbergenben, ahol rajzórákat vett, valamint megtanult angolul, franciául és németül, később pedig Tilburgban. 1868-ban otthagyta az internátust és visszatért szülői házába, Zundertbe. Egy év múlva, csupán 16 évesen beállt a hágai Goupil &Cie Galériába, melynek egyik üzlettársa nagybátyja volt. Hága után Brüsszelben, Londonban és Párizsban dolgozott. 1876-ban otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. Teológiát tanult és egyházi felettesei a belga Borinege-ba küldték a szénbányászok közé. A gyerekeket tanította írni, olvasni és katekizmusra, beteget ápolt, szabadidejében pedig rajzolt. Ebből az időből származnak első tájképei. Krumplievők (1885) 1880 őszén hazatért, és testvére, Theo, valamint unokatestvére, Anton Mauve, az ismert festő biztatására tovább festett. Az édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be. Itt elvonulva tanulta a festészet hagyományait. Munkái tanulmányok, de nagy akaratról és komoly hivatástudatról vallanak. Ezután az antwerpeni akadémián felfedezte a japán metszeteket, többet le is másolt. Egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt családja és ismerősei megszakították vele a kapcsolatot. 1885-ben meghalt az apja, ezután a családja - Theo kivételével - örökre elzárkózott tőle. Theóval életük folyamán állandóan leveleztek, ebből a levelezésből 650 darab maradt fenn. Ezekből származik a legtöbb információ van Gogh életéről. 1886-ban Párizsba utazott testvéréhez, aki ekkor a Goupil Galéria párizsi fiókját vezette. Van Gogh beiratkozott Cormon festő műhelyébe, itt ismerkedett meg Henri de Toulouse-Lautrec-kel. Miután Cormon akadémizmusa nem felelt meg nekik, együtt hagyták ott. Theónál - aki szerette és gyűjtötte az impresszionistákat - meglátta Monet egyik alkotását, amely lenyűgözte. De impresszionista korszaka csak rövid ideig tartott, a saját útját kereste. Úgy gondolta, hogy délen megtalálja a megfelelő fényt és színeket, ezért 1888-ban Arles-ba utazott. Távozásának másik oka az lehetett, hogy szégyellt a testvére pénzén élni, de Párizsban megélni nem tudott.