Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Festészeti Technikák képes leírás - Festő-művész.tlap.hu
részletek »

Festészeti Technikák - Festő-művész.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: festomuvesz.tlap.hu » Festészeti Technikák
Keresés
Találatok száma - 4 db
Olajfestmény

Olajfestmény

Az olajfestmény olajfestékkel festett táblakép. Az olajfestés az ennek megfelelő festészeti technika. Anyaga, az olajfesték olyan festék, amelynél a festékanyag száradó olajban van eloszlatva. Az olajfestményt gyakran röviden csak az olaj szóval jelölik, vagy melléírják annak az alapnak a nevét, amire készült, például olaj, vászon. Az olajfestés eljárása a reneszánsz korában váltotta fel a táblaképfestészetben addig szinte egyeduralkodó temperafestést, és máig a legnépszerűbb képzőművészeti technika. A festéknek az a feladata, hogy festéskor folyadékszerű, sűrű tapadós anyag legyen, amit ecsettel vagy más szerszámmal az alapra könnyedén lehet felvinni és elegyengetni; a festés befejezése után viszont megszilárduljon, és tartós, kemény, minél ellenállóbb réteget alkosson. Olajfesték esetén ezt a célt úgy érik el, hogy a festékport száradó olajban, tehát a levegő oxigéntartalma segítségével polimerizálódó, megszilárduló anyagban dolgozzák el. Ez a száradó olaj a leggyakrabban a lenmagból sajtolt lenolaj, de lehet dióolaj, vagy mákolaj is. A festék használhatósága, tartóssága érdekében azonban ezeken kívül egyéb összetevőkre is szükség van.

Society Of Tempera (angol)

Society Of Tempera (angol)

A tempera (latin temperare: 'keverni') egy festészetben alkalmazott technika. Lényege a temperafesték használata, amelyben a színezőanyag egy olajos-vizes emulzióban van eloszlatva. A legegyszerűbb temperafesték tojássárgáját használ e célra. Festés közben a temperafesték vízzel hígítható, de a vízfestékekkel ellentétben száradás után már nem. A tempera az olajfestés elterjedése előtt a festészet legfontosabb eljárása volt, a középkor táblaképei, az ikonok ezzel a technikával készültek. A tempera szó jelentheti a temperafestéket, a temperafestés technikáját, és az ilyen technikával készült képet egyaránt. A kereskedelemben ezen a néven hoznak forgalomba olyan tubusos festéket is, amelynek semmi köze a valódi temperafestékhez, hanem inkább egyfajta gouache. A temperafesték lényege a kötőanyagában van, ami egy emulzió, vízben elkevert olaj. Hogy e két összetevő ne különüljön el egymástól, azt az elegyben lévő emulgeáló anyag biztosítja, ami legtöbbször a tojássárgájában található lecitin, ritkábban a tejtermékekben lévő kazein, gumiarábikum vagy méhviaszból készült szappan. A temperafesték leggyakrabban tojással készül, ennek neve tojástempera. A tyúktojás kb. 12% fehérjét, 10% zsírt és 75% vizet tartalmaz. A tojás fehérjét és sárgáját összekeverve már egy egyszerű, természetes emulzió jön létre, ahol a tojássárgájában lévő lecitin stabilizálja a tojás természetes víztartalmában lebegő zsírcseppecskéket. Porfesték hozzákeverésével létrehozható a legkezdetlegesebb temperafesték, amilyet már a rómaiak is használtak

SplitDeco

SplitDeco

A SplitDeco (osztott dekoráció) egy új művészeti irányzat, melynek megalkotása Orgoványi Gábor képzőművész nevéhez fűződik. Jelenleg kizárólag az Artoris Műterem alkotógárdája hozza létre SplitDeco védjegy alatt műalkotásait. A SplitDeco stílusban készült alkotásokra jellemző, hogy azok általában több különálló, de tartalmilag összefüggő elemből állnak, megalkotásuk a digitális technológián alapuló szabadkézi festészet. SplitDeco stílusban készülnek festmények, festmény-kompozíciók, sőt SplitDecoLive művészeti performansz is. A SplitDeco általában vegyes technikával készül. Az alkotás első fázisában a digitális technika lehetőségeit kihasználva, a művész megálmodja, megkomponálja művét. A következő fázisban elkészül egy digitális ecsettel felvázolt virtuális festmény, mely nagy vonalakban már hordozza a majdani kész mű hangulatát. A giclée (zsiklé) technológiával (a tintafröcsköléshez hasonló eljárás, mint ahogy a francia szó is erre utal) előállított kép azután a kreatív műszaki megoldások révén éri el végleges, a helyszínhez adaptált alakját. Ezt követően az alkotó keze nyomán a hagyományos olajfestés útjain haladva nyeri el végső formáját, a művész így felhasználva a dig

Tuti menü